A tények
- alvás: Mi az?
Hetek óta alig alszom. Az egybefüggő alvás a legjobb esetben sem haladja meg a 3 órát. A kicsi ezerrel fogzik, csilliószor kel, úgyhogy, ha korán is fekszem, másfél óra múlva kelni kell. Nyugtalanul alszik, akkor is csak a közelemben, így amikor alszom is, bennem van a félsz, hogy leesik vagy ráfekszem. Álmában is többször sír.
Ez a hét mélyrepülés volt. Lassan kikopik a szótáramból az „alvás”.
- A nagyobbik lebetegedett.
Naná, hiszen már 2 hete jár bölcsibe, épp itt volt az ideje! Hétvégén teljes k.o., egész nap csak bújik, sír, álomba lebeg ki- és be.
Azt hinnéd, ez lesz a legrosszabb. Aztán pár nap múlva jön, hogy jobban van, persze annyira nem, hogy bölcsibe menjen. Marad itthon, energiatartalékok maxon pörgetve. Ez kell anyának, kérem. Hogy is gondoltam, hogy tudok majd kicsit csendben lenni / bármit is dolgozni?
- A betegséget kezelni kell…
Csodálatos, hogy az orrszi-porszi és a lányom 2,5 évesen barátok. De azt nem sejtettem, hogy az orrcsepp ősellenség…
Tudom, én is „rossz” beteg vagyok, na de az, hogy két cseppért fél órán keresztül kell harcolni?
- Szobatisztaság, agyő!
Olyan szépen haladtunk, nappal már megbízhatóan ment. Most meg… napi 3 váltás. És nem az, hogy nem érzi a kisasszony, csak hát sokkal izgalmasabb az utolsó percig elhúzni a dolgot.
- Zseni és UFÓ felváltva
A nagy egészen különleges, néha a zsenialitás határait súrolja. Aztán meg mintha egy másik bolygón járna… Szólsz hozzá egyszer, kétszer, háromszor, meg sem hallja. Néha még akkor sem, ha kérdez valamit, és válaszolsz… persze, fejben nagyon aktív, alakulnak az idegpályák… de amikor egész nap ismételgeted magad, kicsit húzós…
- Ősz van
Esik, juhé! Ma sem jutunk ki…
- A hét végére a kicsi is megbetegedett.
Most már a köhögés miatt sem alszik. Anya sem.
- A nagy visszament kicsibe.
Korábban felugrott, ment WC-re, feltette a szűkítőt, odatolta a fellépőt, elintézte, lehúzta, ment kezet mosni. Most meg? Ha el is jut a WC-re, toporzékol, hogy segítsek lehúzni a nadrágját… megtörölni a kezét.
Persze, a bölcsi. Kontrollt szeretne, minél többet belőlünk. Tudom én…
Az érzések
Feszült vagyok, kialvatlan, fáradt.
Türelmetlen a gyerekekkel, magammal, a párommal.
Bűntudatom van, hogy hogyan voltam jelen anyaként ezen a héten.
Közben meg munka terén nagyon sok ötletem van, haladnék, csinálnám a kurzusokat, a tartalmakat, és egyszerűen… nehéz. Vagy az egyik merít le nap végére, vagy a másik szakítja meg többször azt a kevés időt, amit erre tudok szánni.
Haragszom az egész helyzetre.
Csalódott vagyok, hogy ennyire taccsra tett a hét.
Önmarcangolás, nem vagy a barátom.
Kiút & reflexiók
Segítséget kérek. A nagymamák szerencsére tudnak jönni egy-két napot, hatalmas kincs.
Azokban az órákban magammal vagyok. Pihenek, a működéshez szükséges minimumra töltöm magam.
De igazán arra lenne szükségem, hogy aludjak… de a kicsi még szopizik, és amíg másfél óránként kel, és csak anyát fogadja el, az egybefüggő alvás csak szép álom.
Elfogadom. Ez egy nehéz időszak. Túl leszünk rajta.
Elfogadom. Ez a hét most nem arról szól, hogy megváltsam a világot a terveimmel.
Észreveszem: a párom igazi kincs, támogat, amiben tud. Érzelmi bástya.
Tudatosítom. Nem lehet mindig 100%-ot nyújtani. Lehet törekedni a legtöbbre, de néha a legtöbb az, ha nem akadok ki extrém módon egy-egy helyzetben.
Tudatosítom:
Olyan nincs, hogy valaki zen-módban van minden nap, minden órában. A kulcs az, hogy visszataláljunk a belső egyensúlyhoz. De az élet ilyen: kibillenések vannak és lesznek. Mert bevonódunk, mert érzelmileg megérint, behúz, mert megtalál egy piros gombot, mert kimerültek vagyunk, mert… emberek vagyunk.
Ez is az anyaság. Nálam is. Annál az anyánál is, akit nemrég láttál a játszótéren és úgy tűnt, ő született csodaanya. Annál az anyánál is, aki a közösségi médiában posztolja a tökéletesnek (tűnő) képeket. Csak a hullámvölgyeket nem szeretjük megörökíteni, kitenni, mutogatni…
Kibillenések mindig is lesznek. De gyakorlással, tudatossággal, önmagunkra figyeléssel az egyensúlyba visszatérés is egyre könnyebben megy.
Mert a mélyrepülés után jön a ragyogó kék ég és a magaslatok.
