Az én történetem

Mikor megérkezett a várva várt kislányom, a kiteljesedés és boldogság mellé egy másik csomagot is kaptunk, ami valahogy váratlanul ért, szinte arcon vágva: az anyaság másik oldalát. Átéltem, milyen a hosszan tartó, fáradtság és kialvatlanság állapota; az idő fogalmának felborulása; a figyelem irányának radikális megváltozása; az önmagamhoz és a páromhoz fűződő kapcsolat megváltozása; az állandó készenlét állapota; hatalmas amplitúdójú érzések viharos váltakozása; az élethelyzetem és lehetőségeim átalakulása.

És ez bizony sokkoló volt. A korábbi, önmagamról alkotott képem megkérdőjeleződött, kérdések sokasága kavargott bennem. Milyen anya vagyok? Hogyan tudok jó édesanyja lenni a gyermekeimnek? Miért nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz?! Tényleg évekig kispadra kell ültetnem önmagam? Hogyan tudok kapcsolódni a páromhoz? Önző dolog másra is vágyni az anyaságon kívül?

És akkor elkezdtem figyelni magamra. Kezdtem behozni a korábban működő eszközöket, az új élethelyzetemre szabva, majd ezeket további módszerekkel, technikákkal gazdagítottam. Magamra tudatosan figyelve, elindultam a változás útján.

Időbe telt, mire őszintén el tudtam fogadni, hogy teljesen rendben van, ha…

   … boldog vagyok ÉS kimerült

   … szeretem a gyermekeimet ÉS nehéz érzések is vannak bennem

   … benne vagyok a vágyott anyaság szerepében ÉS megélem a vele járó kihívásokat

   … anya vagyok ÉS másra is vágyom.

A kisfiam két évvel a nővére születése után érkezett meg hozzánk. A két kicsi gyerek, az új élethelyzet egészen új dimenziókat ÉS kihívásokat állított elém, még mélyebben nézhettem bele a gyerekek által tartott tükörbe.

Az anyasággal egy életre szóló szeletet kanyarítunk magunknak életünk tortájából, és az az igazság, hogy mindig is lesznek benne nehéz időszakok, nem alvások, feszült helyzetek.

De rajtunk áll, mit kezdünk mindezzel. A mi döntésünk, hogy túlélője vagy megélője leszünk-e. Várunk-e, míg az „átmeneti” nehézségek elmúlnak, hogy végre megtaláljuk az egyensúlyunkat; vagy elfogadjuk, hogy az anyaság (is) átmeneti állapotok sokasága, mint maga az élet. Hogy arra várunk, hogy majd néhány év múlva könnyebb lesz (és közben elfutnak mellettünk az évek), vagy jelen vagyunk és közben figyelünk önmagunkra is az új élethelyzetünkben.

Én úgy döntöttem, hogy megélem az anyaságomat. Hogy valóban jelen leszek a gyermekeim életében, de nem adom fel önmagam sem. Azon vagyok, hogy a legkülönfélébb módszerekkel segítsek magamnak újra és újra kialakítani és megtalálni az egyensúlyomat – hiszen mint az életben minden, a változó körülményekre reagálva ez is egy állandó hullámzás.

Anyaként, coachként és trénerként pedig abban bízom, hogy támogatni tudlak abban, hogy te is megtaláld az egyensúlyt, önmagadat, és jól legyél a mindennapokban. Mert ez a kulcsa annak, hogy jól tudjunk kapcsolódni a párunkhoz és a gyermekünkhöz.

Anyaként mi magunk vagyunk a minta, amit észrevétlenül vesznek át gyermekeink. Rajtunk áll, mit adunk tovább nekik.

Te milyen útravalót adsz nekik örökségül?